Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Enneagram 1-es – A perfekcionista

 

Erősségei: Lelkiismeretes, fegyelmezett, és tisztességes. Nagy felelősségérzettel rendelkezik, nagy gonddal készül fel a kis és nagy feladatokra egyaránt, és a lehető legjobban végzi el azokat. Precíz, rendszerető, igen nagy munkabírása van. Igazságérzete nagyon fejlett, a morális értékek fontosak a számára. Pontos különbséget tud tenni jó és rossz, helyes és helytelen között, elveihez szigorúan ragaszkodik. Racionális, ésszerű, logikusan gondolkozik. Jó a memóriája, szereti a számokat, a mérhető, összehasonlítható egységeket. Önálló, gyorsan és magabiztosan dönt és cselekszik. Jó szervező; átlátható, működőképes szervezetet képes létrehozni. Emberi kapcsolataiban nyílt, őszinte, egyenes.
Fő indítéka: Jó akar lenni, összhangban élni és cselekedni lelkiismeretével. Belső integritásra vágyik, arra, hogy gondolatai, érzései, szavai, tettei teljes összhangban legyenek.
Fő félelme: hogy „tökéletlen”, hibás, sőt, valamiképpen bűnös is. Hogy a többiek elítélik. Hogy szubjektív érzései, késztetései eltérítik a helyes útról.
Jellemző mondata: „Igazam van”

Általános jellemzés:
Az egyes legjellemzőbb vonása, hogy mindenben tökéletességre törekszik, és ennek érdekében elnyomja az ösztöneit, szükségleteit is. Határozott elvei vannak arról, hogy mi a jó és mi a rossz, ezekhez szigorúan tartja magát. Igen magabiztosnak tűnik, de biztonsága nem önmagában, hanem eszményei helyességébe vetett hitben gyökeredzik. Állandóan és önkritikusan figyeli önmagát, dolgozik saját tökéletesítésén. Másrészt viszont meg van győződve arról, hogy tökéletesen igaza van, mindenki másnál jobban tudja, hogy az adott helyzetben mi a teendő.

Állandóan tökéletességre törekedni – ez rendkívül nagy teher. Az egyes nagyon nagy mértékben kritikus magával szemben. Szinte olyan érzése van, hogy a lelkiismerete állandóan szemmel tartja. Gyakran korholja, szidja magát, elégedetlen, mint egy szülő, akinek semmi sem elég jó.

Mindez bűntudatot és szorongást kelt, az pedig dühöt, haragot szül másokkal, és a tökéletlen világgal szemben. Azonban dühösnek lenni az egyes számára nem oké, mert az a kontroll elvesztését jelenti. Gyakran a dühöt azért nem fejezheti ki nyilvánosan, mert ez udvariatlan, helytelen lenne. Az egyes dühbe jön, majd saját magát hibáztatja. Vagy azt vizsgálja, hogy helyénvaló-e dühösnek lenni.

Eközben az egyes azt látja, hogy mások nem élnek és cselekszenek az ő elvei szerint. Pedig az egyes pontosan látja, milyennek kellene lennie a világnak, a dolgok hogyan működhetnének tökéletesen. Ezért szinte kényszert éreznek arra, hogy „megjavítsák” a dolgokat, a környezetükben élő embereket. Kritikussá válik, helyreigazít, rámutat a hibákra.
Az egyes rendkívül sokat tud dolgozni. Precíz és módszeres, megbízható, betartja a határidőket, gyakran előfordul, hogy egy perc szünetet sem enged magának, ha kell, nem alszik, nem eszik, amíg feladatát el nem végezte. A pihenés, a vakáció egyébként is nagy erőfeszítés a számára. Rendkívül nehéznek érzi, hogy semmit ne csináljon, gyűlöli az időt vesztegetni.
Sok egyes számára nagyon nehéz egy nagyobb szervezetben, bürokráciában dolgozni. A bürokratikus szervezetek ugyanis tele vannak hibával, ésszerűtlenséggel, viszont nemigen tűrik, hogy „megjavítsák” őket. Az egyes harcol azért, amit helyesnek vél, nehezen köt kompromisszumot, a megalkuvás távol áll tőle. Másrészről viszont kiváló vállalkozó, üzletember lehet, aki jól tud egyedül, önállóan dolgozni, vagy a semmiből a saját elképzelései szerint jól működő szervezetet tud létrehozni.

 

Altípusok

Mivel az egyes és a nyolcas a kilences változatai, az altípusok hasonlóságokat mutatnak. Az önfenntartó kilences az étvágy, az önfenntartó egyes az aggodalom. Az önfenntartó nyolcas a kisegítő túlélés. Felhívjuk a figyelmet a világban való túlélés felé irányuló attitűd hasonlóságaira.

Önfenntartó: aggodalom

Az önfenntartó egyes számára az aggodalom nem más, mint a jövőre projektált düh. Itt az aggodalom profilaktikus. Úgy tűnik, hogy ezekben az egyesekben van egy hit: ha minden lehetséges rosszra előre tud gondolni és aggódni tud érte, akkor ezzel ki tudja védeni. Ez egyben egy változata annak a mágikus gondolkodásnak, amit a hetesnél fogunk majd látni. Van egy összefüggés az egyes és a hetes között. A hetesnél a mágikus gondolkodás úgy néz ki, hogy: Bizakodjunk, majd minden jóra fordul. Az egyesnél ez: Ha aggódom az összes lehetséges negatív következmény miatt, akkor ki tudom védeni azokat, mielőtt ténylegesen megtörténnének. Az egyik csoportunkon egy önfenntartó egyes elmondta, hogy orvosnál volt, aki azt mondta neki, hogy kilencven éves koráig fog élni. Ez feldühítette, mert hirtelen aggódni kezdett a jövő miatt, de egészen más módon: hogy fogom tudni a gondomat viselni 90 éves koromban.

Szociális: alkalmazkodási képtelenség

Ezek a nonkonformista társadalmi reformerek. Jó példa Martin Luther King. Ezek azok az emberek, akik kitartanak morális kódjuk mellett. Ez azon emberek helye, akik nem akarnak vagy visszautasítják azt, hogy adaptálódjanak a bürokratikus szabályokhoz, vagy a társadalmi elvárásokhoz. Ezek azok az emberek, akik morális késztetés miatt kimennek a frontra.

Szexuális: féltékenység

Ha a düh a szexuális területre szivárog, akkor féltékenységként fog menifesztálódni. A féltékenység itt egy olyan érzés, hogy valaki más feldúlhatja a tökéletes egységünket. A szexuális kapcsolatban jelen van a tökéletesség érzése és a féltékenység, hogy valaki ezt tönkreteheti. Találkozhatsz egy koktélpartin egy szexuális egyessel, aki extrém mértékben megvilágosodott, intelligens, csillogó, kialakult személyiség. Hirtelen, ha észreveszi, hogy felesége valakivel beszélget a helyiség túlsó végében, megláthatod a szemében és a hang tónusában jelentkező automatikus választ.
Gyermekkor:
A gyermek egyest általában szigorúan, következetesen nevelték. Megbüntették, ha rossz volt és megjutalmazták, ha jól végezte a dolgát. (Sok egyes számol be szigorú erkölcsi elveken alapuló vallásos nevelésről.) A szülők sokat vártak el, és a gyerek komolyan vette ezeket az elvárásokat.
Gyakran egy domináns, tekintélyelvű szülő volt a családban a másik szülő a háttérbe vonult, vagy ott sem volt. Sok egyes családjára jellemző az apa hiánya, vagy az, hogy a gyereknek nincs kapcsolata az apjával. A gyerek úgy érezte: neki kell „apáskodnia” önmaga felett.
Az is lehet, hogy a családban olyan zűrzavar uralkodott, hogy a gyerek kénytelen volt korán felnőni, és kialakítani saját szabályrendszerét, amelyhez azután igazodhatott. A kis egyes így korán igen erős felelősségtudattal – egy „beépített” belső szülővel, felettes énnel rendelkezik.

Idealizálás
Erényes vagyok. Jelen van itt a tökéletesség egy idealizált szemlélete, amelyik erős internalizált, morális kódban manifesztálódik.

A klasszikus egyes történelmi periódusa a viktoriánus Anglia volt, ahol az emberek szoknyákat csináltak, hogy elrejtsék a székek lábait, miközben a legjobb pornográfiát angol nyelven írták. Az egyesek gyakran cenzorok, akik mocskos filmeket néznek egész nap azért, hogy eldöntsék, hogy az általános közönség számára mi a megfelelő.

Milton Erickson a híres pszichiáter, hipnoterapeuta úgy tekintette a kliensek haját, mint szexuális önképük kifejeződését. Az egyeseknek csaknem mindig nett hajuk van. Sok fodrász ténylegesen egyes. Azt is gyakran lehet észlelni, hogy az egyeseknek gyakran sisak formára van vágva a hajuk. Van egy olyan érzése az embernek, hogy utazhatnának egy nyitott pótkocsin anélkül, hogy egy hajuk szála is öszekócolódna. Ennek jó példája Britannia volt miniszterelnöke, Margaret Thatcher. Olyan hajviselete van, amiről az érződik, hogy összetörne, ha gazdája elesne.

Védekező mechanizmus
Minden pontnak van egy sajátságos védekező mechanizmusa, aminek használatát túlzásba viszi. A kilences számára ez a mindennel kapcsolatos narkotizálás: a beszélgetés, a kábítószerek, ételek, eszmék, stb. Az egyes számára ez a reakcióképzés. A reakcióképzés azt jelenti, hogy amikor fellép egy impulzus a tudatalattiból, ez megváltozik, mielőtt elérné a tudatost.

Talán egy túlságos leegyszerűsítése ennek a folyamatnak annak a kisfiúnak az esete, akit a pap maszturbáláson kap rajta. A pap azt mondja: Bármikor, ha úgy érzed, hogy szeretnél maszturbálni, akkor imádkozz. A kisfiú hamarosan nem érezte többé, hogy szeretne maszturbálni, már csak azt érzi, hogy szeret imádkozni. Amikor a maszturbálás késztetése megjelenik, ez azonnal eltolódik és a tudatában már úgy jelentkezik, mint imádkozás.

Az egyesek gyakran élnek olyan házban, ahol a gyep katonásan rendben van. Semmiféle elburjánzás. Precízen lenyírva, lehetőleg geometriai formákba illesztve.

A reakcióképzés egy másik példája jelentkezhet akkor, amikor az egyes munkával súlyosan túlterhelt. Ahelyett, hogy érezné a pihenés szükségességét és vakációra menne, az egyes azt érzi, hogy még több munkára van szükség. A túldolgozás mellett ezek azok az emberek, akik szeretik megtervezni életüket és rengeteg előzetes beosztást készítenek.

Az egyik egyes mesélte: A vakáció nagy erőfeszítés számomra. Úgy értem, hogy ez valóban rendkívül nehéz, hogy ott legyek és semmit ne csináljak. Nem szeretem ezt.

A tapasztalatunk az, hogy az egyesek sohasem csinálják azt, hogy nem csinálnak semmit – műugró leckéket vesznek, felkelnek reggel hatkor, hogy teniszezzenek. Ha egy kis szigetre mennek nyaralni, akkor két napon belül mindent látniuk kell a szigeten. Az egyik fő jellemvonásuk, hogy gyűlölik az időt vesztegetni. Az idő rögeszmésen összekapcsolódott az autoritás és a kontroll témájával. Az egyes számára hasznos jó tanács az, hogy lazítson, menjen vakációzni akkor is, ha nem érdemli meg. Az egyik nő panaszkodott arról, hogy a férje elvitte egy hathetes nyaralásra Thaiföldre, ahol napokat töltöttek azzal, hogy a tengerparton heverésztek. Szörnyű volt.

Beszédstílus
A beszédstílust prédikálásnak hívjuk. Több formában jelentkezhet: szentbeszéd a pulpitusról, a kormányt kritizáló pamflet, vagy lecke arról, hogy partnerként vagy gyermekként hogy lehetnél még tökéletesebb. A szentbeszéd tónusa egyfajta felsőbbrendű moralitás érzését tükrözheti, kissé leereszkedve hozzád, vagy bármilyen más, felsőbbrendű/alsóbbrendű kombinációt.

Csapda
Az összes rögeszmésnél a düh testben jelentkező érzésként indul, ami azután világnézetben kristályosodik ki. Az egyes számára ez a perspektíva úgy manifesztálódik, mint a természet, a rendezetlen feletti uralom vágya. Az egyes azt gondolja, hogy egy jól rendben tartott farm sokkal szebb, mint egy facsoport. A tökéletesség csapdája a tökéletesség szent eszméjének duális párja. Csapdaként a tökéletesség a világ kontrollálási kísérletének megindoklására. A perfekció csapdája az a vágy is, hogy a természetet szabályossá tegye annak érdekében, hogy az tökéletes legyen. A tökéletessé válás szükségletének csapdája az egyest dühössé teszi. Miután önmagát tökéletlennek ítéli, az egyes ezt az érzést a világra vetíti és dühössé válik a világban észlelt tökéletlenségek miatt.

Gyengeségei:
Elégedetlen a valósággal, úgy érzi, neki kellene mindent jobbá tenni. Ettől gyakran fáradt, rosszkedvű. Érzelmeinek, haragjának elfojtása miatt könnyen válik személytelenné, könnyen lesz türelmetlen és merev. Rendkívül kritikus, akadékoskodó lehet, kontrollál, utasítgat, és nem veszi figyelembe mások igényeit.
Munkamániája miatt hajlamos a stresszre, könnyen görcsössé válik. Rendszeretete könnyen hajlik túlzott pedantériába.

A személyiség két oldala:

Az egyes Rigid/Szenzitiv. Hasonlóan a többi fixációhoz, mindkét pólus jelen van. Vegyük észre, hogy ez a kettősség a nyolcas Puritán/Hedonista kettősségének a változata. Az, ahogy ez a kettősség visszatükröződik az egyes karakterében, megadja az egyes világhoz való helyzetét. Bizonyos egyesek lágyabbnak és emocionálisan érzékenyebbnek tűnnek, talán amiatt, hogy közelebb vannak stressz helyükhöz, azaz a négyes melankóliájához. Más egyesek megnyilvánulásaiban sokkal militaristábbak, ez vonatkozik érzelmeikre, sőt testtartásukra is.

A leromlás folyamata:
A túlzott törekvés a tökéletességre egy idő után perfekcionalizmussá válik: ha valami nem tökéletes, akkor semmit sem ér. Az egyes kezd mindent feketén-fehéren látni: jó vagy rossz, helyes vagy helytelen, tökéletes vagy pocsék. Egészséges kritikai hajlama ítélkezéssé válik.
Elvhűsége, eszményekhez való ragaszkodása is eltorzul. Egyre fontosabbnak érzi, hogy meggyőzzön mindenkit, egy hittérítő magabiztosságával védelmezi álláspontját. Beszédstílusa prédikálásba torkollik, egyfajta felsőbbrendű moralitás érzését tükrözheti, leereszkedő, felsőbbrendűségről tanúskodik.
Ahogy eluralkodik a munkamánia, az egyes úgy veszti el spontaneitását. Egyre ritkábban engedi meg magának, hogy azt tegye, amihez kedve van. A pihenést, szórakozást időfecsérlésnek érzi, lemond róla, hogy idejét komolyabb dolgokra fordíthassa.
A rend, a tisztaság mindig fontos az egyes számára. Része módszerességének, szervezettségének. A leromlás folyamatában azonban öncéllá válhat. Az egyesek gyakran élnek olyan házban, ahol a gyep katonásan rendben van. Semmiféle elburjánzás. Precízen lenyírva, lehetőleg geometriai formákba illesztve.

Leromlott:
A leromlott egyesnek rendkívül fontos, hogy mindig igaza legyen. „Én megmondtam” – hallhatjuk tőle minduntalan. Más semmivel sem elégedett, bírává válik, aki ítélkezik, büntet és jutalmaz. A világ megmentőjének érzi magát, mindent kontrolálni, ellenőrizni akar. Perfekcionalizmusa már a munka rovására megy, hiszen rendkívül nehéz együtt dolgozni vele, ő pedig képtelen az alkalmazkodásra.
Önkritikusságuk előbb önmarcangolássá válik, később – ha a felettes én nyomása már elviselhetetlen – az egyes kivonja magát a megrovás alól. Úgy érzi: mivel ő tudja, mi a helyes, ez mindenképpen igazolja őt. Így hihetetlenül képmutatóvá válhat, aki a más szemében a szálkát is észreveszi, de a magáéban a gerendát sem. Bármilyen összehasonlításból önmagát hozza ki győztesnek, magát teljesen jónak, egyenesnek és hibátlannak látja. Képmutatásával nemcsak elriasztja az embereket, hanem eléri, amitől legjobban félt: elvei ellenére él, és a többiek el is ítélik őt.

A személyiségfejlődés útja:
Az egyenek összhangba kell hoznia érzéseit, vágyait késztetéseit elveivel, világképével. Fel kell ismernie hogy, nincs „egyedül üdvözítő” szabályrendszer, olyan, ami mindenkor, mindenhol, mindenkire egyaránt érvényes, és mint mérce, mindig alkalmazható. Ha szubjektív oldalát felvállalja, és integrálja személyiségébe, összhangba kerül az objektív valósággal. Elfogadja, hogy úgy is elég „jó” ahogy van, s nem tökéletes, csak „még jobb” akar lenni.

Fejlett személyiség:
A fejlett egyes elfogadta saját tökéletlenségét, integrálta „árnyékát”, önmagával és másokkal szemben elfogadóvá és toleránssá válik. Rendkívüli ítélőképességre tesz szert, környezete bölcs tanácsadónak tekinti. Változatlanul erősen kötődik eszményeihez, értékeihez, azonban ezeket nem akarja ráerőltetni másokra. Elfogadja, hogy mindenkinek szabadságában áll a maga módján felfedezni az igazságot, elismeri a másik jogát a tévedésre. Nem követel, és nem fenyeget, példájával mutat utat.
Bűntudat és hibáztatás nélkül elemzi önmagát, magának is megadja a tévedés jogát, hibáját készségesen elismeri, vállalja érte a felelősséget.
Képes a legfontosabb dolgokra koncentrálni, helyesen dönteni és cselekedni. Elveiért kiállva hihetetlenül bátor lehet, hajlandó önmagát, vagyonát, sőt, életét is veszélyeztetni.

Integráció / dezintegráció

Példák: Robespierre, Martin Luther King, Mahatma.Ghandi, Raul Wallenberg, Khomeini Ayatollah,
G.B.Shaw, Lev Tolsztoj, John Lennon, Margaret Thatcher, „Róbert Gida” a Micimackóból

 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.