Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Enneagram 9-es – A Szent

2012.03.20

 

Erősségei:Rendkívül barátságos, elfogadó, derűs, harmóniát sugároz. Érzelmileg stabil és kitartó. Bízik önmagában és másokban, derűlátó, nem aggódik a jövő miatt. Türelmes, jó természetű, megnyugtató és segítőkész. Természetes és őszinte, könnyen megérti a másik ember álláspontját. Tárgyilagos és pártatlan, jól tud közvetíteni az emberek között, képes összehangolni a csoportot. Átfogó gondolkodással, szintetizáló készséggel
Fő indítéka: A belső stabilitás, lelki béke, harmónia fenntartása
Fő félelme: hogy elveszíti önmagát, stabilitását és a többi embert.
Jellemző mondata: „Minden rendben van, elégedett vagyok.”

Általános jellemzés:
Fő motivációja a belső béke, harmónia fenntartása, minden áron. Ennek fenntartása érdekében inkább nem vesz tudomást semmiről, ami nyugalmát megzavarhatná, figyelmen kívül hagyja környezete minden zavaró, nyugtalanító tényezőjét, valamint saját nyugtalanító érzéseit, késztetéseit is. Bár önállóságra és függetlenségre törekszik, önérvényesítő képességét nem használja ki, sőt, hátérbe szorítja önmagát, hogy megőrizhesse az állandóság, stabilitás és kiegyensúlyozottság érzését.

Valamennyi kilencesre jellemző, hogy kerüli a konfliktust. Környezetében is fontos számára a békesség, mások konfliktusaiban tárgyilagos, pártatlan, kitűnő közvetítő, igen jó érzéke van a kompromisszumokhoz. Szereti, ha a problémák megoldódnak, és mindenki lecsillapodik körülötte. Végtelenül türelmes és befogadó, szinte bármilyen élethelyzetben, vagy társaságban jól tudja érezni magát. Rendkívül megértő, hiszen meg tudja érteni, és el tudja fogadni az összes többi személyiségtípus szemléletét. “Olyan rendes ember” mondják róla a barátai, mivel rendkívül segítőkész, nehezen, szinte sohasem mond nemet.

Saját, személyes problémáiban a végsőkig kerüli a konfliktust, gyakran a problémát sem veszi észre, vagy szőnyeg alá söpri. Minden úgy van jól, ahogy van. Vagy ha mégsem, akkor azt várja, hogy a dolgok maguktól oldódjanak meg. . Szinte mindig nyugodtnak, békésnek látszik, úgy tűnik, hogy „fát lehet vágni a hátán”. Ez abból adódik, hogy a legnagyobb problémája az agresszióval van. A kilences valóban jó akar lenni. Az a hiedelme, hogy ennek érdekében nem nyilváníthatja ki haragját, mert aki dühös, az „rossz”. Valójában fél agressziójától. Úgy érzi, hogy ha egyszer ezt a dühöt szabadon kiengedné, valami szörnyűséges, jóvátehetetlen dolog történne. Agresszióját tehát elfojtja, a dühöt, haragot elkerüli. Ahelyett, hogy dühbe gurulna, inkább kiszáll a helyzetből és szórakozottá, „öntudatlanná” válik. Egy kilencessel szinte sohasem lehet veszekedni, de még egy konfliktust megoldani sem. Nem mondja ki, amit gondol, rád hagyja, amit mondasz, úgy érzed: egyszerűen nincs ott.

Ez persze nem azt jelenti, hogy a kilencesek sohasem dühösek, vagy hogy ezt soha nem mutatják ki. Vannak kiborulások, felrobbanások, de ezek általában nem kapcsolódnak az adott helyzethez. A felgyülemlett harag rendszerint valami apróság miatt robban ki, és szinte sohasem a felelős személy ellen irányul.

A kilences gyakran az önérvényesítést is az agresszióval azonosítja. Nem versenyez senkivel, nem tör karrierre, pozícióra. Nem szívesen dönt – nehogy megsértse a másikat. „Nekem mindegy” – mondja, és szerényen a háttérbe húzódik. Mindez lassanként önfeladáshoz, passzivitáshoz, és a környezettől való elszakadáshoz vezet. A kilences nem szeret cselekedni, kimozdulni a kényelmes helyzetből, ritkán kezdeményez. Kényelemszerető, olykor már lusta. Ez nem azt jelenti, hogy ne dolgozna feladatai elvégzésén. Dolgozik, gyakran nagyon is keményen. Munkájában szorgalmas és produktív, gyakorlatias, mindent elintéz, másoknak is segít. Órákon keresztül tud pl. monoton munkát végezni, közben gondolatai máshol járnak, és a munkát mégis jól végzi. Lusta viszont azon dolgozni, ami fontos, ami igazán elengedhetetlen. Külső vagy belső konfliktus elől azonnal az önkábítás, öntudatlanná válás felé menekül.

Kapcsolataiban a kilences néha elveszít a szeretett személy felé minden határt és korlátot. Teljesen el tud merülni a másikban, majd annak visszatükröződésévé válik. Ritkán lép ki a kapcsolatból, szakításkor érzelmileg kialszik és hagyja a másikat elmenni. Ez is a konfliktus elkerülésének egy módja. Engedékeny viselkedése ellenére a kilencesben makacs ellenállás dolgozik, rendkívül erősen óvja önállóságát, belső stabilitását. Nem akarja, hogy mások befolyásolják, irányítsák, megzavarják nyugalmát.

 

Altípusok

Önfenntartás: Étvágy

Az önfenntartó, önmegőrző kilencest étvágynak hívják. Az egyik extrém foka ennek az a 200 kilós ember, akinek különlegesen széles ülés kell a repülőgépen. De ez szélsőség. Ismerek nem egy olyan önmegőrző kilencest, aki inkább sovány, aszketikus kinézetű. Azonban mindennel kapcsolatban van egy kielégítetlen étvágyérzés. Ezek azok az emberek, ahol az étvágy szabályozhatatlanná válik. Bármely kilences, amikor az önfenntartása előtérbe kerül, gyakran túleszi magát, vagy az aggodalmát és dühét próbálja ételbe, italba vagy bármibe folytani. Minden cselekvésében jelen van az az érzés, hogy soha nem elég. Nem teljesen kielégítő, legyen az borivás, szerelmeskedés, vagy evés. Sohasem teljesen elég. Ez az önfenntartási ösztön következménye. Ez történik akkor, amikor a lustaság az önfenntartó ösztönbe szivárog. Ez azért van, mert kísérlet történik arra, hogy a düh tudat alatti érzését valamilyen más irányba vezesse le.

Volt egy önfenntartó kilences, aki az összes pénzét, amit munkájával keresett, versenyautó építésébe ölte. De ez soha nem volt elég. Ha egy Ferrarit épített, az nem a legjobb Ferrari volt. Ha egy Lamborghinit, akkor mindig volt valahol egy másik, és ha csak őneki volt valamiből, akkor volt boldog. Ez volt élete fő problémája. Volt benne egyfajta éhség, amit sohasem tudott teljesen csillapítani. Ez tehát az önfenntartó kilences.

Szociális: részvétel

A szociális kilencest részvételnek nevezzük. Ezek a csatlakozók. A titkos kételkedő jön be ezen a helyen. Ezek azok az emberek, akik szociális részvételt keresnek és mégis visszatartják magukat. A részvétel azt jelenti, hogy ingadoznak a teljes odaadás és a távolmaradás között. Az egyik barátomnak az apja belépett az Elks Klubba és a Rotary Klubba és ezen kívül öt vagy hat hasonló szervezetbe – millió ilyen létezik. Elmennek gyűlésekre, soha nem lesznek valamelyik szervezet vezetőjévé, épp csak a széleken sodródnak és van egy olyan érzésük, hogy valójában soha nincsenek ott és soha nem szállnak ki belőle teljesen. Ha megkérdezed tőlük, hogy milyen a szervezetük, akkor mindig valamilyen fenntartással nyilatkoznak róla. Ez pontosan olyan, mint a 10 éves próbaházasság, csak ez szervezetekkel és csoportokkal történik egy szociális kontextusban.

Szexuális: egybeolvadás

A szexuális kilencest egybeolvadásnak nevezzük. A szexuális kilencesnél lehet azt észlelni, hogy teljesen beleolvad a másikba. A szexuális kilences az, aki valóban elveszti a határokat, sokkal inkább, mint a többi kilences, abban az értelemben, hogy nem tudja, hogy az én hol végződik és a te hol kezdődik. Beszéltem olyan szexuális kilencesekkel, akik azt mondták, hogy öntudatlanul ették ki az éltelt partnerük tányérjából az étteremben, nem ismerve fel azt, hogy el vannak különülve a másiktól. Sohasem hallottam arról, hogy egy szexuális kilences ténylegesen elhagyott egy kapcsolatot. Valóban az én elvesztésének érzése lép fel a határok megszűnésével, a szeretett lénybe való beolvadással. Az egybeolvadás keveredést jelent. Ha arról van bárhol is szó, hogy kettő eggyé vált, a kilencesek ezt komolyan gonolják. Egy egybefolyás jelentkezik; a kettő találkozik és többé nem lehet megmondani, hogy mi micsoda, ki kicsoda. A kilencesek egy olyan erős személyiséget keresnek, vagy legalább is olyasvalakit, akinek sokfajta véleménye van, vagy aki hangos, ahhoz, hogy összekeveredhessenek, egybefolyhassanak vele.

 

A kilenxes két oldala:

A kilences hívő / kételkedő. Néhányuknál az egyik van előtérben, de a másik is megtalálható a háttérben. Ez a fajta kettősség hoz létre a kilenceseknél olyan dolgokat, mint például egy 10 éves próbaházasság. A kilences egyáltalán nem biztos benne, hogy ez működni fog, ezért a próbát még néhány évvel meghosszabbítja.

A kilences csatlakozhat szervezetekhez, de soha nem lesz ott szívvel-lélekkel, viszont soha sem ugrik ki. Hisz, majd ezt vizsgálja, majd kételkedik és ezt vizsgálja, de soha sincs igazán jelen. Úgy tűnik, hogy teljesen hisz benne, odaadással, majd ő lesz az a cinikus alak, aki mindenben kételkedik. A kételkedés a hatos pontba történő mozgással függ össze, ami a kételkedés származási helye. Látni fogjuk majd, hogy különféle összefüggések vannak a pontok között. A kilences például a nyolcas és az egyes közt egyensúlyoz, így benne van a nyolcas dühe és az egyes jósága.

 

Részletes jellemzés:

Gyermekkor:
A legtöbb kilences gyerekkorában tanulta meg a közvetítő, béketeremtő szerepet. Gyakori, hogy a szülők között nyílt, vagy rejtett ellentét, konfliktus megoldását, vagy legalábbis elcsitítását vállalta magára. Ha a család veszekedésektől volt hangos, a kis kilences eldöntötte: a konfliktus, a harag kifejezése rossz dolog. Ő maga igyekezett jó lenni, nehogy viselkedése a szülők között vitát generáljon.

Más kilencesek úgy érezték, hogy háttérbe szorultak. Lehet, hogy testvérük árnyékolta be őket, vagy szüleik éltek olyan szoros szimbiózisban, melyben a gyereknek nem jutott elég tér.
Érdekes tapasztalat, hogy számos kilences számol be arról, hogy elhúzódó nehéz szüléssel, császármetszéssel jött a világra.

Szenvedély
A belső dühpontnál a szenvedély, ami a gépet hajtja, a lustaság. Ezek az emberek nem szükségszerűen lusták egy adott feladat elvégzésével kapcsolatban, hanem lusták azon dolgozni, ami fontos, ami elengedhetetlen. A dühöt, haragot elkerülik. A konfliktust elkerülik. Ahelyett, hogy dühbe gurulnának, inkább öntudatlanná válnak. Azok az emberek, akik a dühbe jövés helyett mézes-mázossá válnak és elkülönülnek a helyzettől a konfliktus pillanatában, valószínűleg kilencesek. Az a személy, aki gyakran konfrontálódik, aki veszekedős és tolakodó, az csaknem biztosan nem kilences.

Ez persze nem azt jelenti, hogy a kilencesek sohasem dühösek, vagy hogy ezt soha nem mutatják ki, hanem azt, hogy a düh kifejezése sokkal később jön keletkezésének pillanatához képest. Vannak kiborulások, felrobbanások, de ezek általában nem kapcsolódnak az akkori helyzethez. Talán te is ismersz olyasvalakit, aki ajtókat vagdos, újságokat dobál szét és őrjöng azért, mert valaki máshova rakta újságját. Észrevehetjük azt, hogy a düh teljesen aránytalan mértékű a helyzethez képest, és nem az akkor éppen felelős személy ellen irányul. A kilences problémája a nem kifejezett düh. Ez csak halmozódik, halmozódik, és egyre csak halmozódik. Aztán egyszer csak valami jelentéktelen apróság a haragnak egy éveken át halmozódó vulkáját robbantja ki.

Még egyszer hangsúlyozzuk, hogy az indolencia itt nem azt jelenti, hogy ezek az emberek lusták. Dolgoznak, sőt ezt gyakran nagyon is keményen teszik. Szorgalmasak és produktívak lehetnek. Azonban alszanak akkor, amikor életük fontos dolgait kellene intézniük. Amikor egy valóban fontos téma jelentkezik, akkor a kilencesek azonnal nem fontos dolgok irányába fordulnak. Kívülről meg tudod mondani, hogy egy kilences mikor kerül valami fontos közelébe: ilyenkor tudniillik elmerül az apró részletekben. Talán akad olyan ismerősöd, aki hozzálát háza kitakarításához és hosszú időre teljesen elmerül a kandalló tégláinak egyenkénti tisztogatásában. Csak erre az apróságra képes összpontosítani, miközben megfeledkezik az óriási felfordulásról, ami mindenütt körülveszi.

Minden dolog egyforma fontosságú. Mivel minden egyformán fontos, mindent sorban egymás után kell elvégezni.
Egy kilences nő elmesélte, hogy késésben volt egyszer egy nagyon fontos találkozóról. Kifelé rohanva észrevette, hogy a gyerekek ágyai nem voltak bevetve. Visszament, hogy beágyazzon, és hamarosan belemerült egy ifjusági magazin egyik írásába. Ott ült a félig bevetett ágyon felöltözve és olvasta a cikket annak ellenére, hogy már alapos késésben volt a fontos találkozóról.

A kilences pont különös jelentőséggel bír ebben a rendszerben. Az egész Enneagrammra vonatkozóan ez a reflektív, a visszatükröző pont. A rendszer összes többi pontjára vonatkozóan torzulás van a percepció, az észlelés szűrőjében. A kilencesnél nincs torzulás önmagában véve. Ehelyett ezek az emberek egyszerűen alszanak. Nem az általános alvajáró minőségről van itt szó az ébredés utáni élet szempontjából nézve, hanem egy ennél is nyilvánvalóbb, mélyebb alvásról. A kilences nézőpontja – mivel torzítatlan – tükrözni képes az összes többi pont szemléletét. Ezek azok az emberek, akik meg tudják érteni és el tudják foglalni az összes pozíciót. A kilences számára nehéz feladat megtudni a saját véleményét, mivel az összes nézőpontot képes hallani, és minden, a maga módján, ésszerűnek hangzik.

Volt egy szociális gondozó, akinek ez volt a problémája. A felettesei azt mondták neki: Teljesen nyilvánvaló, hogy ez a gyerek ilyen és ilyen okok miatt nem maradhat az otthonában… Ő persze egyetértett: Igen. Így helyes. Nem maradhat otthon.” Aztán elment a családhoz, beszélt a szülőkkel, akik ezt mondták: Nem, nem. Itthon kell maradnia. És elmondták érvelésüket. Ő ezt is megértette és elfogadta: Igen ez így igaz. Teljesen érthető. Majd órákat töltött azzal, hogy hivatala és a család közt ingázott, meghallgatva és megértve mindkét felet.

Mivel ez egy kaméleon pont, a kilenceseket néha nehéz azonosítani. Mivel azok, akik a kilences személyiséget jelenítik meg, elvesztették saját személyes poziciójukat és minden nézőpontot egyformán képesek látni, a tendencia kapcsolataikban az, hogy annak a valakinek a színét veszik fel, akivel éppen vannak. Látni lehet néha olyan kilenceseket, akik radikális stílusváltást tesznek. A késői teenager éveikben pop-rajongók, tetováltatják magukat, a csoport öltözködési és életstílusát veszik fel, talán még a törvénnyel is öszeütközésbe kerülnek. Később aztán jobb körökbe kapcsolódnak és három részes öltönyt viselnek. Ronald Reagan jó példa lehet erre. A Screen Actors Guild-nél egy nagyon liberális pozícióból indult, majd végül egy nagyon konzervatív társaságba került.

Azok az emberek, akik tanulmányozzák az Enneagrammot, és az összes ponttal azonosítják magukat, nagyon gyakran kilencesek. Annak ellenére, hogy a kilences a belső dühpont, a képviselőit aligha lehet dühösnek látni. Nagyon is lágynak tűnhetnek. Szinte érezhető az édes íz. Mivel az önértékelés itt a valódi probléma, ezek az emberek minden tőlük telhetőt megtesznek annak érdekében, hogy jó fiúk legyenek. Egy kapcsolatban a kilences gyakran felveheti a lábtörlő szerepet azért, hogy biztos legyen abban, hogy csak jót csinál.

A kilencesben gyakran jelentkezhet egy olyan érzés a kapcsolatban, hogy a szeretett személy felé elvesztett minden határt és korlátot. Teljesen el tud merülni a másikban, majd annak visszatükröződésévé válik. Gyakran olyan partnernél kötnek ki, aki sokkal jobban kiadja érzelmeit, vagy aki lobbanékony természetű. A kilences a tükör, a kapcsolat háttérben elhelyezkedő támogatója. Ritkán látható az, hogy egy kilences elhagyjon egy kapcsolatot. Vagy a másik szakít, vagy jön valaki, és ellopja a kilencest. Ez többek közt azért van, mert a kilencesnek nehéz konfrontálódnia, azt mondani: Elegem van. El akarok menni. Ahogy a kilences a szakításkor viselkedik: érzelmileg kialszik, letörik, olyan lesz, mint egy fadarab, és hagyja a másikat elmenni. Ez is a konfliktus elkerülésének egy módja. A lustaság egy példája. Ha két kilences összeakad, akkor ez a szakítósdi ítéletnapig folyhat. Az egyik csoporton egy nő megjegyezte, hogy ő 12 év után szakított partnerével. A kikérdezéskor aztán kiderült, hogy a szakítás 2 éve volt, de még mindig ugyanabban a házban laknak.

A kilences fixáció az egyik lábát az Enneagramm konformista oldalán, a másikat pedig a non-konformista oldalán tartja. El van merülve az ambivalenciában. Az egyik láb a hármason, ami a legkonformistább, a másik a hatoson, ami autoriter-ellenes és nonkonformista. A kilencesek számára probléma az, hogy amikor engedékenyek vagy konformisták, ez feldühíti őket, amikor pedig nem engedékenyek vagy non-konformisták, ez megrémíti őket. A kilences jó fiú vagy jó kislány akar lenni és az engedékenység csapdájába kerül, ami aztán dühöt hoz létre.

Ezek az emberek a fennmaradás képességével szereznek hatalmat. Ez az anális visszatartó magatartás helye. Ezek azok, akik olyan dolgokat gyűjtenek össze, ami egyszer még hasznos lehet. Ők nem azok a gyűjtők, akik gyüjteményük darabjaihoz valamilyen tartalmat, gondolatot fűznek, és nem azok, akik szeretik áttekinteni és szortírozni kollekcióikat, bár néha lehet ilyen szokásuk is. A kilences az a fajta, akinek a garázsa tele van nagy dobozokkal, amikben egyszer még felhasználható holmik vannak. Képtelenek bármit is kidobni. A lakás tele lehet csészékkel, apró relikviákkal. Raktáron lehet akár egy tartalék motor az autó számára, vagy az összes füzet és jegyzet a gimnáziumtól kezdve, bedobozolva, mondjuk a vendégszobában.

Az üzleti életben a kilences igen nehezen válik meg készpénztől, és ugyancsak nehezen ír alá bármilyen papírt. Emellett notórius elkéső lehet. A magasabb oktávban ez a szent otthona. A kilences legmagasabb szintű kifejeződése az isteni szeretet, és az Ego. Ezt a fogalmat gyakran a fixáció igazolására használja. A kilencesek valóban jók akarnak lenni. Az a hiedelmük, hogy ennek érdekében nem nyilváníthatják ki haragjukat, mivel aki dühös, az rossz. A ki nem fejezett düh a következőkbe fordulhat át: passzív-agresszív nem-cselekvés, rutin és önmagára kirótt sérülés. A kilences teste az idők folyamán olyanná válhat, mint a fa, mintha a felhalmozódott düh beépült volna a szövetekbe.

Egy másik módja annak, ahogy a kilences kifejezi a dühét az, hogy saját maga ellen fordítja. A kilences gyakran balesetre hajlamos. A nagy biztosítótársaságok kimutatták, hogy a balesetek nagy többségét az emberek egy kis százaléka okozza. Ezek többsége feltehetően kilences. Kockáztatják a testet, ami egy stratégia a düh érzésének elkerülésére. Ez valami olyan, mintha a húsunkban kevesebb idegvégződés lenne. A kilences beleütközik a dolgokba. Olyan, mintha eltompítanák magukat.

Egy villanyszerelő az egyik csoportban elmondta, hogy el akarta vinni magával valahova a cicáját. Az kiugrott a kezéből, és egy autó elgázolta. Ő dühében sarkon fordult és visszarohant a házba, miközben nekiment egy ágnak, és majdnem megvakult. A dühöt befelé fordította. Nem tudta, hogy mit kezdjen vele, szimbolikusan kiverte a szemét, mert nem tartotta rajta macskáján. Egy másik kilences rendszeresen összetöri autóját, mert amikor dühös lesz, kocsiba ül, vezeti az autót, majd elveszíti.

Idealizálás
Az idealizálás: Kényelemben vagyok. Az Enneagrammban ez a túlélő pont. Ezek az emberek csaknem minden szituációba bele tudnak olvadni. A lustaság szenvedélyébe temetkezve elkerülik a pillanattal való konfrontációt. Az elkerülendő dolog a konfliktus.

Beszédstílus
A beszédstílus az összes pont esetében egy nagyon fontos diagnosztikus eszköz. A kilences esetében ez a monda. Ha megkérdezel egy kilencest, hogy hogy van, ő ahelyett, hogy egyszerűen válaszolna, egy történetbe kezd: Hát tulajdonképpen elég jól vagyok, bár ma reggel egy kicsit felhúztam magam. Kimentem Joe-val, biztosan emlékszel arra a srácra, azt hiszem, annak a hogyishívjáknak a házibuliján ismertük meg. Na, és elindultunk Fultonba. Vagy mi is a neve? Fulton, vagy O,Farrel? Szóval bedobtunk valamit, és közben összefutottunk egy másik pasival, tudod, na hogyishívják? Na, és ő mesélte el azt a történetet, hogy…..

Ezek lehetnek azok az emberek, akiktől nehezen lehet megszabadulni, mivel állandóan az érintőkön, mellékvágányokon mozognak. Persze nem az összes kilences ilyen. Van olyan, akiben szégyenérzés alakult ki, szégyenlősség, aminek következtében egyáltalán nem beszél. De ha mégis megszólal, akkor túl sok technikai részlettel halmoz el, és elvész a mellékvágányokon. Erős késztetésük van arra, hogy kiugorjanak az itt és mostból, hogy kilépjenek ebből a beszélgetésből az ózonba.

Milton Erickson, a híres pszichiáter, hipnoterapeuta, azzal juttatta transzba az embert, hogy halálra untatta a beszédével. Egy másik nagyszerű példa Carl Rogers. Az ő nézete szerint a terapeuta nem-direktív és csupán azt tükrözi vissza, amit a kliens mond vagy tesz. Számára tehát az ideális terapeuta egy tükör.
A csapda
A csapda a keresővé válás. A keresés módja a kilences esetében egy fajta ön-narkotizálás. Ha mondjuk interjút készítünk egy kilencessel, akkor ő a mikrofonra néz és megpróbálja azt kitalálni. Ahelyett, hogy belemenne a beszélgetésbe, valami ilyen jár a fejében: Kíváncsi vagyok, hogy ez a mikrofon azokhoz a drótokhoz van-e csatlakoztatva….Hm…..és ott van egy kondenzátor…. Órákat képes eltölteni a világ megfejtésén gondolkozva, miközben azt intarnalizálják. Ez az intreriorizálás nézőpontjának helye. Néha szeretik a famunkát, csiszolnak órákon keresztül, miközben dolgoznak a világon, felfedezik működését, mindenre keresik a választ.

Ők azok, akik órákon keresztül tudnak monoton munkát végezni, persze közben máshol járnak, és a munkát mégis jól végzik. Találhatók itt szövők és olyan számítógépkezelők, akik munkája ismétlődő lépésekből áll. Bizonyos kényelmet találnak a dologban, mivel azt észlelik, hogy a kezük szorgalmasan dolgozik, míg ők megszöknek a pillanatból. Találhatók köztük néha zsenik is, mint például Albert Einstein, Buckminster Fuller, Gregory Bateson. Einstein felesége a kapujukat pirosra mázolta, hogy férje hazataláljon. Egyébként annyira belemerült a fejszámolásba és a tűnődésbe, hogy össze-vissza bóklászott az utcán, szó szerint elveszve gondolataiban. Ez a szórakozott professzor őstípusa, aki hatalmas mennyiségű technikai részletet és fogalmat tárol állandóan a fejében, és az intellektus világában hosszú időket képes eltölteni.

Védekező mechanizmus
A védekező mechanizmus itt az ön-narkotizálás. Valóban olyan érzés támad, hogy a dühöt sikerült elfelejteni, hogy a düh meg van tiltva, hogy az valami olyan dolog, amit jó emberek nem tesznek. Az ön-narkotizálás a düh elkerülésének egy módja. Az ön-narkotizálás öntudatlanná váláson vagy rutin szokások kifejlesztésén keresztül történik. Ez a szokások helye. Ha egy kilences megtör egy szokást, akkor olyan érzése támad, hogy elvesztett egy darabot saját magából. Tehát feltöltik magukat szokásokkal. A szokásokra támaszkodnak, bíznak bennük. A szokások mögött aztán nyugovóra térnek. Ezek azok az emberek, akik 27 éven keresztül minden reggel ugyanazt a reggelit fogyasztják. Néha aztán olyan problémák is adódnak, mint az alkohol- vagy kábítószerfüggés.

Volt olyan kilences, aki azt mondta, hogy ő semmiféle mintát vagy szokást nem követ. Később kiderült, hogy nagyon merev keretek közt nőtt fel: benntlakásos iskola, katonai akadémia, és a mintája, a szokása az lett, hogy minden mintát elutasít. Ahogy már említettem, ennek a pontnak sok baja lehet a függőséggel, a hozzászokással. Alkalmanként a csoportokon felbukkan egy-egy férfi kilences, aki régi ellenkultúrás, LSD ember volt. Ezek még mindig hosszú hajat viselnek, összefonva, és fülkarikát, régi szokásukhoz tapadva.

Gurdjieff azt mondja, hogy mindnyájan gépek vagyunk. A kilences talán a leginkább gépszerű közöttünk. Nemrégiben olvastam egy történetet egy férfiről, aki 42 éven keresztül minden áldott nap ugyanabba az étterembe ment ebédelni, és mindig ugyanazt az ételt rendelte. Mindenben a rutinozásba való hajlam jelentkezik. Ez a konfliktus elkerülésének egy módja. Ez az, ahol bejön a lustaság. A szokás rabjaivá válnak. Ezek azok az emberek, akik alkoholistákká válnak, mert egyszer felvették az ivás szokását.

A kilencesek a nyakukban és a vállukban halmozzák fel dühüket. Ez a terület célpontja lehet ortopédiai problémáknak és ön-baleseteknek.

Az elkerülés tárgya
A kilences bármi áron elkerüli a konfliktust. Számára a méreg kifejezésének egyik módja az, hogy nyugodtan ül és semmit sem csinál, csak a sarkát szorítja a földhöz. Az Enneagrammmban ezek a legcsökönyösebb emberek. A kilencesnek extrém módon nehéz azt mondania, hogy nem. Inkább azt mondja: Azt gondolom erről, vagy: Majd térjünk vissza erre”. Tehát igen gyakran nem lehet egy nemet kihúzni belőlük, de emellett dinamittal sem lehet őket megmozdítani. Ha kérsz tőlük valamit, akkor e térdreflex-szerű azonnali belső válaszuk az, hogy Nem akarom ezt megtenni.

A kilences szavakban kifejezheti mérgét, vagy fantáziálhat a konfrontációról egy nem-konfrontatív helyzetben. Egy barátom apja mindig azzal jött haza, hogy majdnem összeverekedett valakivel, vagy majdnem kiszúrta valaki szemét. Csodálkoztam azon, hogy egy ilyen ember hogyan kap egyáltalán munkát, ha ilyen összeférhetetlen. Aztán később kiderült, hogy csak azt meséli el otthon, amit gondolt ezen cselekedetekről.

Gyengeségei:
Kényelemszeretete, lustasága erősebb lehet ambícióinál. Emiatt nem fejleszti magát, képességei megmaradnak a lehetőség szintjén. Ha noszogatják, azt nyugalma, önállósága megsértésének érzi, és belső ellenállással reagál. Gyenge önérvényesítő képessége miatt alkalmazkodó képessége megalkuvásba torkollhat. A kilencesnek gyakran rossz az időérzéke, pontatlan, akár notórius elkéső is lehet.

A leromlás folyamata:
Ha a kilences – derűje és nyugalma fenntartása érdekében – eltunyul, és háttérbe húzódik, bizonyos értelemben eltávolodik a valóságtól. Mindenáron békességet akar, a napi konfliktusok elkerülése érdekében feláldozza valódi értékeit. Elveszíti érdeklődését, elhanyagolja szellemi fejlődését. A dolgok egyre inkább csak úgy megtörténnek vele. Eközben a kilences egyre rosszabbul érzi magát a bőrében, egyre inkább haragszik önmagára és másokra. Haragját azonban elfojtja, belső érzései egyre kevésbé tudatosulnak benne, elmerül a mindennapi rutinban,és szokások rabjává válik. Végső soron mindennel és mindenkivel megszakad a kapcsolata – beleértve önmagát is

Leromlott:
A leromlott kilences háttérbe szorul, passzív, egyre inkább a tehetetlenség szobra. Energiahiányos ember, aki nem tud dönteni, képtelen felelősséget vállalni. Belső békéje fontosabb a barátságnál, emberi kapcsolatoknál, a nyugalom oltárán feláldozza karrierét, munkáját, házastársát, gyermekeit – még saját magát is. Az élet lényeges, fontos dolgairól nem vesz tudomást, ezekben a végsőkig befolyásolható, apró dolgokban makacs, és sziklaszilárdan ellenáll minden változásnak. Már minden energiáját a valóság távoltartására fordítja ezért befolyásolhatóvá, függővé, sőt, gyámolításra szorulóvá válik. Vagyis pontosan azt éri el, amitől legjobban félt: elveszteti önmagát, belső stabilitását, függetlenségét.

A személyiségfejlődés útja:
A kilencesnek meg kell tanulnia felismerni, elfogadni, és feldolgozni haragját. Meg kell értenie, hogy a konfliktus nem valami mindenáron elkerülendő, rossz dolog, hanem természetes jelenség, melynek megoldása nem rombolja, hanem fejleszti a kapcsolatokat. Meg kell tanulnia nemet mondani, megkülönböztetni az agressziót az önérvényesítéstől. Meg kell tanulnia túllépni kényelemszeretetén, és folyamatosan fejleszteni önmagát, képességeit. Ha a kilences elfogadja önmagát, és teljes kapcsolatba kerül a valósággal, akkor rendelkezni fog mindazzal az erővel és képességgel, ami bármely helyzet kezelésére alkalmassá teszi.

Fejlett személyiség:
Ha a kilences teljesen kihasználja képességeit, rátalál önmagára, valóban önállóvá, független, autentikus személyiséggé válik. Képes azonosulni másokkal megérteni a másik álláspontját, miközben nem érez kétséget önmagával szemben sem. Elfogadja a valóságot olyannak, amilyen, benne él, békében van vele. Nincs szüksége a szépítésre, képes szembenézni a problémákkal és megoldani azokat. Képes a konfliktuskezelésre és a megbocsátásra, nyugalma, belső biztonsága másokra is csillapítóan hat. Bízik másokban, önmagában és az életben, képes a szeretetre, másokat is fenntartó gondoskodásra. Nem törődik pozícióval és presztízzsel – paradox módon mégis könnyedén ér el bármit.

A fejlett kilences a Szent. A Szent Eszme a Szeretet, és az Út a Helyes Cselekvés. A kilences önmaga számára kitűzött célja valóban az, hogy egy szeretett személy legyen. Ez válik a düh elkerülésének racionalizálásává. Ez lesz annak a módja, hogy a gép a lustaságon fut. Ténylegesen, a lustaságot összekeverik a szeretettel!

Amikor a kilences képes a helyes cselekvésre, vagy arra, hogy jelen legyen a pillanatban és kifejezze önmagát a pillanatban, akkor a helyes cselekvés útján jár és a szeretet szent eszméjét valósítja meg. A kilences ezen a felemelkedett helyen a Szentté válik. A kilences képes arra, hogy az összes nézőpontot kifejezze, hogy ezeket visszatükrözze, képes bármilyen helyzetbe beleolvadni és ebben a helyzetben képes kifejezni a helyes cselekvést és a szent szeretetet. Terézanya és Ramana Maharishi a megvilágosodott kilences példái.

Integráció / dezintegráció

Példák: Abraham Lincoln, Ronald Reagan, II. Erzsébet királynő, C. G. Jung, Marc Chagal, Arany János, Hamvas Béla, Szabó István, Kertész Imre, „Micimackó”

 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

...

(Enner, 2016.04.01 21:36)

Jogos, szerintem sem pontosak!

Félreértelmezés

(János, 2016.03.31 20:12)

Nagyon rosszak a példák! Csak pár talál. :(

Amúgy ha jól látom ez Eli könyvéból van :P